Légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata)

0
24
Légyölő pókszázlábú

Félelmetes megjelenése miatt sokakban félelmet, vagy csak egész egyszerűen undort kelt. A hűvösebb idő beköszöntével gyakran húzódnak be a lakásokba. Itt rovarokkal, pókokkal táplálkoznak. Nedvességkedvelő rovar lévén fürdőszobákban és a konyhában is megtalálhatóak, de gyors vadász lévén rövid idő alatt akár az egész lakást bejárják táplálék után kutatva.

A légyölő pókszázlábú megjelenése

Testmérete (lábak nélkül) 20–25 milliméter. Tizennyolc testszelvénye van, ebből tizenötön egy pár hosszú, pókszerű járóláb van. A fej mögötti szelvényen minden százlábúhoz hasonlóan egy pár módosult állkapcsi láb található, amelynek végén méregkarmok vannak. A méregmirigy a tőízben helyezkedik el. Utolsó lábpárja hosszú, vékony, kicsit a fejen lévő csápokra hasonlít. A fejen látható az ízeltlábúak többségére jellemző, elsőként Tömösváry Ödön által leírt és később róla elnevezett Tömösváry-szerv, amely kémiai és/vagy hőmérsékleti változásokat érzékelő érzékszerv.

Veszélyes az emberre?

A százlábúak zsákmányukat mindig a méregkarommal ellátott állkapcsi lábukkal ragadják meg. A méreg megbénítja az áldozatot, amelyet így könnyű elfogyasztani. A fajok többségének mérge az emberre nem veszélyes, a méregkarmok csak a nagyobb termetű fajoknál képesek az ember bőrét átlyukasztani. A hazai fajok többsége, így a pókszázlábú is csak a legvékonyabb helyeken tudja az embert megharapni, így például a körömágy szélén.
Ilyenkor a marás méhcsípéshez hasonló tüneteket okoz, de a fájdalom gyorsan elmúlik. A nagyobb trópusi fajok, főleg a szkolopendrák (pl. Scolopendra gigantea) mérge ödémás duzzanatot, nyirokmirigy-daganatot, akár időleges helyi bénulást is okozhat. A pókszázlábúak, a többi százlábúhoz hasonlóan, csak végső esetben marnak, ha megfogják őket vagy ha véletlenül rájuk lépnek, rájuk feküdnek, hiszen az embert sosem tekintik zsákmánynak.

ElőzőBőrfutrinka (Carabus coriaceus)
KövetkezőNyugati levéllábú poloska (Leptoglossus occidentalis)