Félelmetes megjelenése miatt sokakban félelmet, vagy csak egész egyszerűen undort kelt. A hűvösebb idő beköszöntével gyakran húzódnak be a lakásokba. Itt rovarokkal, pókokkal táplálkoznak. Nedvességkedvelő rovar lévén fürdőszobákban és a konyhában is megtalálhatóak, de gyors vadász lévén rövid idő alatt akár az egész lakást bejárják táplálék után kutatva.
A légyölő pókszázlábú megjelenése
Testmérete (lábak nélkül) 20–25 milliméter. Tizennyolc testszelvénye van, ebből tizenötön egy pár hosszú, pókszerű járóláb van. A fej mögötti szelvényen minden százlábúhoz hasonlóan egy pár módosult állkapcsi láb található, amelynek végén méregkarmok vannak. A méregmirigy a tőízben helyezkedik el. Utolsó lábpárja hosszú, vékony, kicsit a fejen lévő csápokra hasonlít. A fejen látható az ízeltlábúak többségére jellemző, elsőként Tömösváry Ödön által leírt és később róla elnevezett Tömösváry-szerv, amely kémiai és/vagy hőmérsékleti változásokat érzékelő érzékszerv.
Veszélyes az emberre?
A százlábúak zsákmányukat mindig a méregkarommal ellátott állkapcsi lábukkal ragadják meg. A méreg megbénítja az áldozatot, amelyet így könnyű elfogyasztani. A fajok többségének mérge az emberre nem veszélyes, a méregkarmok csak a nagyobb termetű fajoknál képesek az ember bőrét átlyukasztani. A hazai fajok többsége, így a pókszázlábú is csak a legvékonyabb helyeken tudja az embert megharapni, így például a körömágy szélén.
Ilyenkor a marás méhcsípéshez hasonló tüneteket okoz, de a fájdalom gyorsan elmúlik. A nagyobb trópusi fajok, főleg a szkolopendrák (pl. Scolopendra gigantea) mérge ödémás duzzanatot, nyirokmirigy-daganatot, akár időleges helyi bénulást is okozhat. A pókszázlábúak, a többi százlábúhoz hasonlóan, csak végső esetben marnak, ha megfogják őket vagy ha véletlenül rájuk lépnek, rájuk feküdnek, hiszen az embert sosem tekintik zsákmánynak.
