A legyek biológiájának általános jellemzése. Az általuk terjesztett betegségek és egyéb ártalmak megelőzése, valamint a különböző hazánkban leggyakoribb fajok bemutatását célozzuk ebben az írásunkban.
Legyek jellemzése, testfelépítése
A kétszárnyúak (Diptera) rendjének rövid csápú alrendjébe (Brachycera) tartozó legyek zömök, vaskos felépítésű, rövid csápú rovarok. Az erősen páncélozott testű bogarakkal szemben kültakarójuk viszonylag gyengébb, kitinjük sokkal vékonyabb. Csak egy pár szárnyuk van, a hátulsó pár szárnyuk teljesen visszafejlődött és a szúnyogokhoz hasonlóan kis bunkóban végződő nyeles képletté alakult. Ennek ellenére a kétszárnyúak, így a legyek is igen jól repülnek.
Légyirtás módszerei, legyek elleni védekezés és jogszabályi háttere
A fej viszonylag nagy, szabadon mozgatható és a torral vékony, rövid, nyakszerű szakasz köti össze. A fej oldalnézetben négyszögletes, vagy kerekded a szájszerv lefelé irányul. A szájszerv típusa a táplálkozás módjának megfelelően az élelmiszer-látogató legyek esetében nyaló-szívó, a vérszívó legyeknél szúró-szívó. Az összetett szemek igen jól fejlettek, sokszor csaknem az egész fejet elfoglalják. Az igen változatos csápok elsősorban a mechanikai ingerek felfogására szolgálnak. A legyek mindhárom pár lábán a karmok között rendszerint tapadókorong is található, amelyek segítségével a sima felületeken is képesek járni.
Teljes átalakulással fejlődnek. A lárvák amelyeket nyüveknek neveznek, lábatlanok. Három lárvastádium követi egymást. A legtöbb faj lárvája bomló szerves anyagokkal táplálkozik. Bábjuk jellegzetes tonnabáb.
Házi légy
Az ember közvetlen környezetében leggyakoribb és legismertebb a házi légy. Kozmopolita faj, az ember környezetében illetve az emberi tevékenységhez kapcsolódóan a trópusi és mérsékelt égövön mindenhol megtalálható, ahol számára alkalmas tenyészőhelyet talál. 6-8 mm hosszú, sötétszürke rovar. Az egyedek nagyságát a lárvakorban rendelkezésre álló táplálék mennyisége és minősége határozza meg. Torán négy sötétszürke vonal húzódik végig. Potroha sárgás színű, a vége fekete, melynek közepén egy fekete vonal húzódik.
Legfontosabb tenyészőhelyei a sertés-, ló -és baromfitrágya, de bármilyen állati trágyában, emberi ürülékben illetve a szerves hulladékban ki tud fejlődni. Szájszerve nyaló-szívó típusú. Mindenevő és mivel csak oldott anyagokkal képes táplálkozni, ezért folyadékigénye igen nagy. A szilárd táplálékot nyálával, vagy regurgitált begytartalmával hígítja fel. A tápanyagok közül főleg szénhidrátra van szüksége, de a petézéshez fehérje fogyasztása is szükséges. Leginkább az édességeket kedveli, de a különféle bomló szerves anyagokat (pl. trágyát, ürüléket, szemetet) nemcsak peterakás, hanem táplálkozás és folyadékpótlás céljából is felkeresi. 24 óránál tovább nem bírja ki folyadék nélkül, viszont kizárólag folyadékon 3 napig is megél, sőt alacsonyabb hőmérsékleten még tovább bírja az éhezést.
Házi légy szaporodása
A megtermékenyített nőstények egyhetes koruktól kezdve csomókban rakják le petéiket, egyszerre 75- 150 darabot. Az imágók 15-25 napig élnek, ezalatt a nőstények 4-6 alkalommal ismétlik meg peterakást. Lárváik legjobban sertés- és baromfitrágyában fejlődnek, de alkalmas lárvanevelő anyag számukra az egyéb állati bélsár, az emberi ürülék, valamint szinte bármilyen bomló, rothadó szerves anyag. A 90%- nál magasabb nedvességtartalmú közegben, így pl. hígtrágyában a lárvák elpusztulnak. Az első stádiumú lárvák a pete lerakását követően 12-18 óra múlva megjelennek.
A lárvafejlődés három stádiumon keresztül, ideális körülmények között 3-5 napig tart. Az utolsó stádiumú lárvák táplálkozásukat felfüggesztik és a tenyészőhely széle felé, a szárazabb, kevésbé meleg helyek irányába vándorolnak, a bábozódáshoz alkalmas helyet keresve. A bábbölcső érettségi fokát fokozatosan sötétedő színe jelzi. A bábállapot kb. 4-5 napig tart. A petéből legkorábban 8 nap múlva alakul ki az imágó, a folyamat azonban erősen hőmérsékletfüggő.
A házi légy járványügyi jelentősége
A házi legyek táplálkozásuk miatt élelmiszereink rendszeres látogatói. A különféle bomló szerves anyagokat (pl. trágyát, ürüléket, szemetet) nemcsak peterakás, hanem táplálkozás és folyadékpótlás céljából is felkeresik. Így testfelületükre, vagy bélcsatornájukba kórokozó mikroorganizmusok kerülhetnek, amelyekkel az élelmiszereket szennyezhetik, ezek elfogyasztásától az ember megbetegedhet és gyomor-, béltünetekkel járó fertőzés alakulhat ki. A terjesztés módja mindig mechanikus, amely azonban csak alkalmi („fakultatív”), ami azt jelenti, hogy a fertőzés terjesztésének lehetősége csak akkor áll fenn, ha a legyek a patogén kórokozókkal érintkeznek.
A kórokozók a légy lábán, testén, szárnyain, szívókáján tapadnak meg. Néhány órán át életben maradnak, majd onnan lesodródva fertőzhetik az élelmiszereket. A felszedett kórokozók szétszórását segíti elő a házi légy azon szokása, hogy testét és lábait jóllakott állapotban rendszeresen tisztogatja, így lesöpri az azokra tapadt anyagokat.
A kórokozók a rovar tápcsatornájába is bekerülhetnek, azon változatlanul áthaladnak, ott elszaporodhatnak, sőt sokáig fertőzőképesek maradnak. A tápcsatornába jutott kórokozók részben ürülékükkel, részben táplálkozásuk alkalmával jutnak a külvilágra. Táplálkozásuk során nyálukat, illetve hányadékukat használják fel a szilárd táplálék felpuhításához, ezért az élelmiszerek szennyezése vagy fertőzése igen gyakori.
A fertőzés terjesztése szempontjából különösen kritikus a már fogyasztásra kész illetve a nyersen fogyasztott ételek szennyezése. A folyékony táplálékba (pl. tejbe, levesbe, kávéba stb.) fulladt légy azért lehet veszélyes, mivel a rajta található patogének mind az élelmiszerbe jutnak.
Szinantróp legyek
Az élelmiszer-látogató legyekhez a házi légytől eltérő életmódú, az ember közelében élő, úgynevezett szinantróp fajok tartoznak. Közös tulajdonságuk, hogy számukra az időjárás viszontagságai elől az emberi település nyújt védelmet, táplálékszükségletüket döntően az élelmiszer fedezi. A fejlődésükhöz szükséges tenyészőhelyeket pedig a különféle élelmiszerek mellett igen gyakran az ember ürüléke biztosítja. Elszaporodásuk mértékét jellegzetes tenyészőhelyük mennyisége határozza meg. Életük legnagyobb részét a ház környékén a szabadban töltik, de táplálkozás, vagy peterakás céljából a lakásba rendszeresen berepülhetnek. Repülési távolságuk a házi legyekhez viszonyítva sokkal nagyobb, így tenyészőhelyeiktől több kilométer távolságra is eljuthatnak. Példák:
- Csillárlégy – Fannia canicularis
- Árnyékszéklégy – Fannia scalaris
- Kerítéslégy – Muscina stabulans
- Fémeslegyek – Calliphoridae
- Döglegyek – Lucilia sericata
- Kék dongólégy – Calliphora vicina
- Húslegyek – Sarcophagidae
Vérszívó legyek – Szuronyos istállólégy
Zömök testű, szürkés színű, 4-8 mm hosszú rovar. Testtartása igen jellemző. Szuronya szabad szemmel is könnyen és jól észrevehető, vissza nem húzható hegyes végű tőr, amely nyugvó helyzetben vízszintesen előre mered és vérszíváskor kerül függőleges helyzetbe.
A nőstény nyáron, vérszívás után 60-130 petét rak le, amit életében akár hússzor is megismételhet. A nőstény peterakási ingerét a rothadó, nedves, meleg szalma „illata” váltja ki. A petékből a lárvák az istállóban, vagy a szabadban levő (különösen a szalmát tartalmazó) nagy tömegű, nedves trágyában 1-3 nap alatt kelnek ki. Az „elejtett trágyalepény” szaporodásához nem megfelelő.
Fejlődési ideje átlagosan kb. 1 hónap. Az imágó élettartama átlagosan 2-3 hét. Kizárólag nappal táplálkozik, mindkét nem vért szív, amely egy-egy alkalommal 2-10 percig tart. Melegben naponta két alkalommal, hűvös időben csak 2-4 naponként táplálkozik. Az éhezést rosszul tűri. Vérszívás közben könnyen megzavarható, és mindaddig újra szúr, amíg jól nem lakik. Bármely állat vérén megél. Általában a szarvasmarháét kedveli, de a lovakat, sertéseket és a birkákat is megtámadja. Leginkább az állatok lábszárán táplálkozik, de szívesen telepszik a kutya fülére is.
Elég nyugodt természetű, a vérszíváson és a játékrepülésen kívül legszívesebben zárt helyeken szeret tartózkodni. Vérszívás után függőleges helyzetben, többnyire fejjel felfelé a fal felső, melegebb részén, vagy a mennyezeten pihen, olyan helyen, ahol nincs levegőáramlás. A jóllakott légy árnyékos helyen a falhoz lapul. Sötétben nyugalomban marad, napsütéses időben megtermékenyítés és peterakás céljából repül. Hőigénye elég magas, legkedvezőbb számára a 30-35°C hőmérséklet. 16°C alatt nem szív vért és 12°C alatt nem repül. Kedveli a meleg, szélcsendes időt. Hűvös időben és télen védett, meleg helyet keres, de életmódján ekkor sem változtat. Kedvező idő esetén, ha teheti, ismét kirepül. A házi léggyel ellentétben, a földön és az ételen nem mászkál, és csak kevesebb példány telel át.
Legyek által terjesztett betegségek
A legyek többféle módon is terjeszthetnek betegségeket ember- és állat részére egyaránt. A betegségek fajtái a közvetlen környezettől és tenyészőhelyektől is függenek. Részletesen a témáról: legyek terjesztette betegségek
