A nutria (Myocastor coypus), más néven hódpatkány, egy Dél-Amerikából származó, nagytestű rágcsáló, amely az elmúlt évszázadban világszerte elterjedt, és számos helyen komoly problémát okoz. Bár első ránézésre a hódhoz vagy a pézsmapocokhoz hasonlít, életmódja és táplálkozása miatt sokszor mezőgazdasági és ökológiai károkat okoz. Kiválóan alkalmazkodik a mocsaras, nádas területekhez, ahol üregeket ás, és jelentős növényzetpusztítást végez.
A nutria Magyarországon
Zala vármegye nyugati térségében egyre nagyobb aggodalomra ad okot az idegenhonos nutria (Myocastor coypus) gyors terjedése. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei az elmúlt években a Mura, a Kerka és a Kebele vízrendszerében tapasztalták az inváziós rágcsálófaj állományának jelentős növekedését, amely ökológiai és gazdasági szempontból is kihívást jelenthet.
A nutria Magyarországra a 20. század első felében került, elsősorban prémtenyésztési céllal. Az állat bundáját – amely a hódéhoz hasonlóan értékes – nagy számban használták a szőrmeiparban. A nutria farmokon való tartása azonban nem volt minden esetben sikeres, és számos egyed kiszabadult vagy szándékosan szabadon engedték őket.
A kiszabadult példányok kiválóan alkalmazkodtak a hazai vizes élőhelyekhez, különösen a Duna, a Tisza és mellékfolyóik mentén, valamint a dunántúli ártéri területeken. Az enyhe telek és a bőséges táplálékforrások kedveztek a populáció fennmaradásának és terjedésének, így napjainkra több régióban is stabil állományok alakultak ki.
A hódpatkány megjelenése és szaporodása
A nutria, más néven hódpatkány, egy nagytestű, vízi életmódhoz alkalmazkodott rágcsáló. Testhossza 40–65 cm, amelyhez 30–45 cm hosszú, pikkelyes, hengeres farka társul. Testtömege 5–9 kg, de kedvező körülmények között ennél nagyobb is lehet. Bundája sűrű és vízálló, színe általában barnás vagy sötétszürke. Az aljszőrzet finomabb szerkezetű, amely miatt a prémiparban nagyra értékelték. Feje tompa orrú, erős metszőfogai élénk narancssárga színűek, amelyek a rágcsálókra jellemző módon folyamatosan nőnek. Úszóhártyás hátsó lábai segítik a vízben való mozgását, míg elülső lábai hosszú ujjakkal és éles karmokkal rendelkeznek, amelyekkel ügyesen manipulálja a táplálékát. Farka hosszú, vékony, szőrtelen és henger alakú, amely megkülönbözteti a hódoktól, amelyeknek lapos, széles farkuk van.
A nutria rendkívül szapora faj, ami hozzájárul inváziós terjedéséhez. Már 4–6 hónapos korban elérik az ivarérettséget. Nincs meghatározott párzási szezonja, egész évben szaporodik, különösen enyhe telek esetén. Egy nőstény évente akár kétszer is ellhet, egy alomban általában 2–9, ritkán 10-nél is több kölyök születhet. A kölykök szőrösen és nyitott szemmel jönnek világra, néhány órán belül képesek úszni és szilárd táplálékot fogyasztani, bár az anyatejet még 6–8 hétig fogyasztják. A vemhesség nagyjából 130 napig tart.
Gyors szaporodása és az utódok korai ivarérettsége miatt a nutria populációi robbanásszerűen növekedhetnek, ha nem áll rendelkezésre természetes ellenség vagy hatékony védekezési módszer.
A nutria életmódja
A nutria félvízi életmódot folytató rágcsáló, amely elsősorban álló- és lassan áramló vizek mentén fordul elő. Kedveli a mocsarak, folyók, tavak és csatornák környezetét, ahol dús vízi növényzet biztosítja számára a táplálékot és a búvóhelyet. Főként növényevő, táplálékának nagy részét nádasok, sásosok és egyéb vízi növények alkotják, de alkalmanként kisebb gerinctelen állatokat is elfogyaszt.
Jellemzően éjszakai és alkonyati órákban aktív, de nyugodt élőhelyeken nappal is megfigyelhető. Idejének nagy részét táplálkozással és pihenéssel tölti, a partfalba vájt üregekben vagy sűrű növényzetben rejtőzve. Kiváló úszó, hátsó lábain található úszóhártyák segítségével könnyedén mozog a vízben. Rágcsálóként folyamatosan koptatnia kell metszőfogait, ezért rendszeresen rágja a növényi szárakat és gyökereket.
Társas lény, gyakran kisebb családi csoportokban él, amelyek egy domináns hímből, több nőstényből és azok utódaiból állnak. A populációk gyors növekedését elősegíti az egész évben tartó szaporodási ciklusuk és az utódok korai ivarérettsége. A hidegebb hónapokban gyakran csoportosan pihennek az üregeikben, így védve magukat a fagy ellen.
Bár természetes ellenségei Magyarországon viszonylag ritkák, egyes ragadozók, például a rókák vagy a nagyobb testű ragadozó madarak zsákmányul ejthetik. A telek enyhesége jelentős szerepet játszik a populáció fennmaradásában, mivel a hosszan tartó fagyok és a befagyott vizek komoly veszélyt jelenthetnek a faj számára.
A nutria gazdasági kártétele
A nutria jelentős károkat okoz mind az ökoszisztémában, mind a mezőgazdaságban, ezért inváziós fajnak számít. Gyors szaporodása és alkalmazkodóképessége miatt könnyen kiszoríthatja az őshonos fajokat, miközben élőhelyeinek átalakításával és pusztításával további problémákat generál.
Az egyik legnagyobb kártételét az ásási tevékenysége jelenti. A partfalakba vájt üregei miatt a folyók, tavak és csatornák gátjai meggyengülnek, ami növeli az árvízveszélyt és a partmenti területek erózióját. Ez különösen veszélyes lehet mesterséges vízelvezető rendszerek és mezőgazdasági területek közelében, ahol a vízvisszatartó struktúrák megrongálódása súlyos gazdasági károkat okozhat.
A táplálkozása miatt szintén komoly problémát jelent. Elsősorban vízinövényeket fogyaszt, azonban nagy mennyiségű növényi részt tép ki és hagy érintetlenül, ezzel károsítva a vizes élőhelyek természetes egyensúlyát. Az intenzív legelés következtében a nádasok és mocsarak degradálódhatnak, ami az ott élő őshonos fajok – például vízimadarak, békák és halak – élőhelyvesztéséhez vezethet. Ezen kívül a mezőgazdasági területekre is behatol, ahol károsíthatja a fiatal növényeket, például a gabonát és a zöldségféléket, valamint rágásával és ásásával tönkreteheti az öntözőcsatornákat és gátakat.
A nutria inváziós fajnak számít, mert nem őshonos azokon a területeken, ahol elterjedt, és gyors szaporodása révén könnyen túlszaporodik, miközben kiszorítja az őshonos fajokat és átalakítja az élőhelyeket. Eredeti élőhelyéről, Dél-Amerikából prémtenyésztési célból telepítették be Európába és Észak-Amerikába, de elszabadult vagy szándékosan elengedett példányai számos területen stabil populációkat hoztak létre. A természetes ellenségek hiánya és az enyhe telek lehetővé tették számukra, hogy gyorsan elterjedjenek, és jelentős ökológiai és gazdasági károkat okozzanak. Az Európai Unióban az inváziós fajok listáján szerepel, és egyre több országban próbálnak védekezni ellene különböző módszerekkel.
Milyen veszélyt jelet az emberre nézve
A nutria alapvetően nem tekinthető közvetlenül veszélyesnek az emberre, mivel kerüli az emberi jelenlétet és nem agresszív természetű állat. Ha azonban sarokba szorítják vagy megpróbálják megfogni, védekezésképpen haraphat, és erős metszőfogai komoly sérüléseket okozhatnak.
A nagyobb veszélyt inkább az jelenti, hogy a nutria különböző betegségeket és parazitákat hordozhat, amelyek közvetetten hatással lehetnek az emberre. Az egyik ilyen kockázat a leptospirózis, amely egy baktériumok által okozott betegség, és fertőzött vízzel való érintkezés útján terjedhet. Emellett más zoonotikus kórokozókat is terjeszthet, például különböző bélbaktériumokat és parazitákat, amelyek szennyezett vízen vagy élelmiszeren keresztül juthatnak az emberi szervezetbe.
Bár közvetlen támadásra ritkán kerül sor, a fertőzésveszély miatt ajánlott kerülni a közvetlen érintkezést a nutria élőhelyeivel, különösen a szennyezett víztestekkel, és megfelelő óvintézkedéseket tenni, ha valaki olyan területen dolgozik vagy tartózkodik, ahol ezek az állatok nagy számban előfordulnak.
